A tanításra születni kell. A kérdés megválaszolására, önmagunk háttérbe szorítására, a keresőben, a tanulóban a szikra meglátására, a megszólalásához szükséges idő kivárására születni kell.
Nem lehet azt tanulni.
De lehet magunkban felfedni ezt az érzést, amit a tanítás kiválthat. Lehet szárnyalni attól, ha a tanítvány szemében a megértés szikráját megpillantjuk. Lehet mosolyogni az óra kezdetén, mert érezzük, hogy ma is egyre-másra fognak dőlni a félelem, a homály és a kétkedés falai.
Azt mondod, hogy túl pátoszos?
Én még emlékszem nagyszerű tanáraimra. Azokra, akik velünk játszottak, amikor egy nehéz részt megértendő új utakat, új kérdéseket, az egész új oldalát kerestük.
"Induljunk a kályhától" mondta mindig, és már ettől nyugalom szállt felénk.
Nem tudok máshogyan tanítani.
Csak pátosszal a szívemben.
Amit néha kinevetnek. Akkor én is meglátom magamat, és nevetek velük együtt. Mert kifelé tényleg nem mindig kell mutatni azt a pátoszt.
Talán az a legjobb, amikor megfordul ez a viszony, és akkor én vagyok a tanítvány. És ő a tanár.
Utolsó kommentek