Volt már, hogy elhagytad a tested? Esetleg mégsem hagytad el, de úgy érezted, hogy "nem is az enyém". Mondjuk egy fájdalmas dolog kapcsán, ami lehet, hogy fizikai, de lehet, hogy lelki eredetű volt...
Én bizony sokszor éreztem azt, hogy "nem is én vagyok...nem is nekem fáj... miért is akarnék én itt lenni, itt, ebben a testben..."
Lehet, hogy jópofa dolognak tűnik, de mélyebben meggondolva cseppet sem az. Ha nem élvezzük a testünket, az életünket, akkor nem is fogunk sokáig benne lenni.
Tudom, morbid, amit leírok, de amit nem használunk, az tönkre megy.
Még rosszabb lesz a testünkben, még kevésbé tetszik, még inkább kikívánkozunk belőle.
Pedig ebből az életből egyetlen van! Itt, most, velem, belőlem csak egy van! Ezt dobnám el? Ebből lépnék ki? Ez, amit szerekkel, butító dobozzal, bármivel, de távolítani akarok magamtól? Miért is? Hogyan?
De a legfontosabb kérdés: Meddig még?
Tehetsz érte, hogy ne így legyen!
Jó a testemben. Ez, ami a legjobban megfogott a Kundalini Jóga elméletében.
Maga a lélegzetvétel, ami megteremti a test és a gondolat, a lélek között a hidat. Ezen át érzünk, olyan ez, mint egy csatorna. Ha lassú, irányított, majd lassú és természetes a légzésünk, akkor lecsöndesedik a legzűrösebb nap után is az érzelmeket generáló tudatos elménk.
Beláthatjuk, hogy a különböző ritmusú és irányú légzésekkel sokféle tudatállapotot hozhatunk létre magunkon.
Most én csak egy ilyennel foglalkozok, a lassított légzéssel.
Ez volt az, ami egyszer nekem pusztán 2-3 másodperc alatt a pulzusszámot és a vérnyomást lecsökkentette - szükségesnek ítéltem. Megtette.
"A mór megtette kötelességét" mondhatnánk, de úgy folytatom, hogy a mór nem mehet, mert máskor is szükségem lesz még rá.
A kundalini jóga gyakorlatai során az irányított, lassított légzéssel csökkentjük a pulzusszámot, mintegy kivasaljuk nyugtalan érzéseinket, és - de ezt nem csak ezzel, hanem az összes gyakorlattal - jó testet, szép testet készítünk magunknak. Azért, hogy jó legyen benne időznünk. Azért, hogy szerethessük, és jól érezzük magunkat.
Figyeljük a légzést, hasba ba, onnan ki.
Ne szívjunk több levegőt, de egyre lassítsuk a légzést. Ha sikerül percenkénti 4 lélegzetet ki-be áramoltatnunk, és tartanunk egy percen keresztül, lenyugszanak rohanó gondolataink.
Tanítani, vagy csoportot vezetni? Így tenném: először egy perc. Nem kell több. Az egy perc mágikus. Egy perc alatt rengeteg dolgot meg lehet tenni. De egy percig csak egyetlen dolgot tegyünk. Most a lassú lélegzetre figyelünk.
A síkságon tovább látni. Ha nem magasul zavaró gondolat a fejünkben, ellátunk a problémán túlra is. Könnyedén.
Utolsó kommentek